❤️Agóra Szolnoki Közéleti Egyesület. Egy élhetőbb Szolnokért - egy jobb Magyarországért🇭🇺

  A Tükrök Városában sokáig azt hitték az emberek, hogy a város leggazdagabb kincse az arany. Mások szerint az ezüst. Megint mások a szépen felújított házakra, a kövezett utcákra vagy a magas tornyokra mutattak. De a város legöregebb könyvtárosa csak mosolygott. – Nem… egyik sem. A város igazi kincstárát soha senki nem látta. Nem volt hozzá kulcs. Nem őrizték katonák. Nem állt fölötte vaskapu. Mégis mindenki használta. A neve egyszerű volt. A Láthatatlan Kincstár. A legenda szerint minden gyermek születésekor került bele egy apró aranyérme. Nem valódi aranyból készült. Hanem bizalomból. Minden becsületes döntés újabb érméket tett hozzá. Minden megtartott ígéret gazdagította. Minden nyilvános vita, ahol meghallgatták egymást az emberek, újabb értéket jelentett. Minden fa, amelyet valóban a közösségért ültettek. Minden iskola, amely jobb lett. Minden járda, amely valóban elkészült. Minden forint, amelyet bölcsen és tisztességesen költöttek el. Mind-mind gyarapí...

A Jó Várostól nem is olyan messze állt egy másik település. Nem volt szegényebb. Nem volt gazdagabb. Utcái ugyanúgy kanyarogtak, fái ugyanúgy adtak árnyékot, a folyó ugyanúgy tükrözte vissza az esti napfényt. Az utazó első pillantásra azt mondta volna: – Nincs itt semmi különös. Pedig volt. A város közepén, a főtéren állt egy különös tükör. Nem üvegből készült. Nem volt aranykerete. Nem lehetett megérinteni. A város bölcsei egyszerűen csak így nevezték: A Közbizalom Tükre. Azt beszélték róla, hogy nem az arcot mutatja meg. Hanem a lelkiismeretet. Ha egy tanító állt elé, azt mutatta meg, mennyi gyermeket tanított meg hinni önmagában. Ha egy orvos nézett bele, azt, hány emberen segített. Ha egy kertész pillantott bele, a fák lombját mutatta, amelyeket évekkel korábban ültetett. De amikor a város vezetői álltak elé… …valami furcsa történt. A tükör eleinte még ugyanúgy működött. Megmutatta a hibákat. A mulasztásokat. Az elmaradt ígéreteket. A rossz döntéseket i...

  Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város. Nem volt sem a leggazdagabb, sem a legszebb, de az ott élők szerették, mert az otthonuk volt. A város lakói minden negyedik vagy ötödik esztendőben kiválasztották azokat, akikre rábízták közös ügyeiket. Nem királyokat választottak, nem urakat és nem földesurakat, hanem szolgákat. Olyan embereket, akiknek az volt a feladatuk, hogy a közösség javát szolgálják. A bölcs öregek azt mondták: – A jó önkormányzat olyan, mint a kertész. Nem ő a kert tulajdonosa, csak gondozza. Nem saját magának neveli a fákat, hanem azoknak, akik az árnyékukban szeretnének megpihenni. Ebben a városban a vezetők tudták, hogy minden fillér, amelyet elköltenek, nem az övék. A lakók adták össze munkával, adóval, lemondással. Ezért minden kiadás előtt három kérdést tettek fel: – Valóban szükség van rá? – A legjobb megoldást választjuk? – Büszkén meg tudjuk-e mutatni bárkinek, hogyan döntöttünk? Ha bármelyik kérdésre nem volt egyértelmű az igen, újrak...

  KÖZBESZERZÉS. KÖZ-BESZERZÉS. Vagy inkább: közbe szerzés? Szolnok város legutóbbi közgyűlési tájékoztatója szerint 35 063 028 438 forint fejlesztési forrás áll rendelkezésre a város számára a saját költségvetésen felül. Ez szinte egy teljes éves városi költségvetés nagyságrendjének felel meg. Ez óriási lehetőség. De csak akkor, ha ezt a forrást időben, szabályosan és felelősen sikerül felhasználni. Éppen ezért ad okot komoly aggodalomra, hogy az elhangzott beszámoló alapján – a Tiszaligeti Fürdő beszerzéseit leszámítva – 2026-ban Szolnok még nem indított új közbeszerzési eljárást , miközben más hasonló méretű városokban már javában zajlanak a fejlesztések. Összehasonlításképpen: • Székesfehérvár – 61 közbeszerzés • Salgótarján – 20 közbeszerzés • Békéscsaba – 17 közbeszerzés • Kecskemét – 10 közbeszerzés • Szolnok – 0 közbeszerzés Ezekben a városokban utak, járdák, óvodák, iskolák, közterek és ipari fejlesztések valósulnak meg. Szolnokon eközben a lakók egyre ink...